Polgári Szalon

A Polgári Szalon elnevezésű eseményünk küldetése, hogy olyan személyeket mutassunk be egy kötetlen beszélgetésen keresztül, akik szakmájukban magas pozíciót töltöttek vagy töltenek be. Rendezvényünk célkitűzése, hogy a polgári értékrendet megpróbáljuk beépíteni a régióban élő fiatalok gondolkodásába. E célok elérése érdekében olyan magas pozíciójú és gondolkodású polgári értékrendet képviselő előadókat szeretnénk több alkalommal meghívni Veszprém városába, akik hitelesen tudják egy kötetlen beszélgetés során ismereteiket átadni a közönségnek.

Szeretnénk ezeket az esteket kötetlen és már-már baráti körülmények közé terelni. Ezért eseményeinken a közönséget aktívan be szeretnénk vonni a beszélgetésbe, és az előadás végeztével catering és borkóstolás lehetősége mellet személyes beszélgetések kialakítására is igyekeznénk megteremteni a lehetőséget.

"Életem első felét diktatúrában éltem"

Martonyi János személyiségébe és múltjába nyerhettek bepillantást pénteken a Polgári Szalon rendezvény résztvevői. Az egykori külügyminiszterrel dr. Navracsics Tibor beszélgetett a Gizella Hotelben.

Dr. Navracsics Tibor az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa a rendhagyó beszélgetésen elmondta, hogy a Polgári Szalon rendezvénysorozat vendégeként meghívott Martonyi János életútja, tudása és politikai szellemisége mindannyiunk számára valós értékeket közvetít.

A Bakony-Balaton Régió Ifjúságáért Alapítvány és a Városi Nyilvánosságért Alapítvány által szervezett Polgári Szalon elsősorban nem napi politikai kérdésekkel foglalkozott, hanem Martonyi János magyar jogtudós, diplomata és egykori külügyminiszter múltjába és személyiségébe engedett bepillantást három, számára fontos köteten és folyóiraton keresztül. Az 1946-ban kiadott Kereszténység és Demokrácia kötet, az elmúlt hetekben bemutatt „Idők jelei” vitairat, valamint az általa írt Mi és a világ című könyv fontos fejezeteket jelentenek az egykori külügyminiszter életében.

Martonyi János életében óriási szerepet játszott a magyar történelem alakulása. Édesapja születésének idején a Szegedről Kolozsvárra visszaköltözött Ferenc József Tudományegyetem közigazgatási és pénzügyi jogi tanszékén tanított. A család ugyan Kolozsváron élt, azonban az egykori külügyminiszter szerint édesapja munkahelyén kívül semmi nem kötötte őket az erdélyi városhoz. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a trianoni élményt politikai hovatartozástól és születési helyünktől függetlenül mindannyian magunkkal hordozzuk, hiszen belénk égette a történelem.

"ÉLETEM ELSŐ FELÉT DIKTATÚRÁBAN ÉLTEM, A MÁSODIKBAN AZONBAN MEGNYÍLTAK A LEHETŐSÉGEK ELŐTTEM."

Martonyi János meghatározó szerepet töltött be Antall József kormányában, ahol a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának, később pedig a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkáraként tevékenykedett.

Az első Orbán-kormány idején pedig a Külügyminisztériumot irányította. Minisztersége alatt előrehaladtak az európai uniós tárgyalások, és az ország belépett a NATO-ba.

Az ötven éve Európa integrációjával foglalkozó szakember szerint a mai kor politikája kezdi elengedni azokat az értékeket, amiket szülei hagytak rá. Úgy véli, hogy külpolitikai és nemzetközi téren is folytatni kellene a rendszerváltoztatás utáni első magyar kormány törekvéseit.

forrás: www.vehir.hu

Legfontosabb a közösségépítés és a lokálpatriotizmus 

Szita Károly, Kaposvár polgármestere, a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke volt a Polgári Szalon vendége, akivel Porga Gyula beszélgetett pályafutásáról és a városvezetésről vallott gondolatairól péntek este a Hangvillában.

Szita Károly igazi rekorder a maga nemében: hat választást nyert meg sorban, így immár 26. éve igazgatja Kaposvár életét. A siker titka szerinte éppen a városhoz való kötődésben rejlik.

Ötéves kora óta él itt – eszébe sem jutott, hogy valaha elhagyja a várost. Azt a várost, ahol Nagy Imre is született, s akinek a személyisége, Szita Károly születésének körülményein túl – forradalmi időkben, 1956. október 27-én – született, nagyban meghatározta, hogy politikai pályára lépett. Egyébiránt közrejátszott a szülői identitás, az ifjúság heve és környezetmérnöki szakvégzettsége is.

A helyi közéletben való szerepvállaláshoz a kezdő lökést végül is az adta meg, amikor a rendszerváltás idején felkérték, hogy írja meg a Fidesz programját. Ez az élmény arra sarkallta, hogy ’90-ben a párt jelöltjeként képviselőként és polgármesterként induljon a helyhatósági választásokon, aminek a végén Kaposvár alpolgármesterének választották meg.

Négy év alatt kemény munkával kitanulta a szakmát: mint mondta, akkoriban ha kellett, kora reggeltől hajnalig üléseztek a képviselőtársakkal, érveltek, vitáztak, abban a szellemiségben, hogy

A DEMOKRÁCIA LÉNYEGE ÉPP EZ – MEGHALLGATNI EGYMÁS VÉLEMÉNYÉT.

94-ben aztán újra indult a választásokon, s bár a parlamentin akkor kiesett, Kaposváron nagy fölénnyel győzött – nemcsak akkor, hanem minden azt követő polgármester-választáson. Joggal merül fel ezek után a kérdés: mégis mi a titka?

Szita Károly szerint nincs titok. Csupán annyi, hogy

A JÓ POLGÁRMESTER KÖZÖSSÉGET KOVÁCSOL, ÉS ELÉRI, HOGY A VÁROSLAKÓK BÜSZKÉK LEGYENEK OTTHONUKRA.

Először ennek a feltételeit kell megteremteni, majd csak ezután jöhetnek a fejlesztések, a városépítés – ebben egyébként hasonlóan gondolkodik Porga Gyula is.

Ettől függetlenül a fejlesztések sem maradtak el Kaposvár életében, amely a '90-es évek óta virágzó várossá fejlődött. Azt mondja, a megkezdett utat kell folytatni a jövőben is, amihez nagy lendületet ad, hogy rendkívül szereti a munkáját. „Szeretek problémákat, feladatokat megoldani a városiakkal. Most épp az a feladatom, hogy munkát biztosítsak azoknak, akiknek igényük van rá, jó lenne emelni a béreket és tovább erősíteni a helyi gazdaságot.”

A kaposvári polgármester egyébként azt vallja, egy-egy fejlesztés érdekében akár a konfliktust is vállalni kell, és nem szabad megriadni a nehézségektől – ezt üzeni a veszprémieknek is.

forrás: www.vehir.hu

’Ha szabadságról van szó, tőlünk lehet példát venni’

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, az ’56-os forradalom 60. évfordulójára kinevezett kormánybiztos volt a Polgári Szalon vendége, akivel Navracsics Tibor beszélgetett pályafutásról és 1956-ról péntek este a Hangvillában.

A 2002-2003 közti időszakban az akkori MSZP-SZDSZ koalíció egymás után számolta fel az első Orbán-kormány által hozott intézkedéseket, megpróbálta kivéreztetni a Terror Házát is, ám az nem sikerült, hisz Schmidt Mária valódi politikusi erényeket csillogtatva állt ki érte, ami megmutatta, hogy egy miniszterelnöki főtanácsadó is lehet harcos, ha frontvonalba kerül – kezdte felütésként a beszélgetést Navracsics Tibor.

De hogyan került kapcsolatba a politikával a történész, negyedik generációs budapesti polgári-értelmiségi családból származó Schmidt Mária?

Mindig is érdekelte a politika, enélkül nem is lett volna történész, hisz szerinte az előbbinek csak akkor van értelme, ha a jelen kérdéseire a múltban próbálunk választ találni. Az MSZP-SZDSZ ’94-es kormányra kerülésekor pedig azt érezte, valamit tennie kell, annyira sokkolták az események. Ekkor kezdett a Fidesz felé is közeledni, bár már Nagy Imre újratemetésekor elmondott beszéde alapján Orbán Viktor karakterében találta meg azt a vezetőt, aki szerinte értette az idők szavát. ”Ezt a mai napig így gondolom, akkoriban emiatt szinte mindenkivel összevesztem.”

A hierarchikus, merev, dogmatikus ’68-tól szabadulni nem tudó SZDSZ számára kevésbé volt meggyőző,- „ugyanúgy csinálnak a mai napig, mint ma a nyugat értelmiségi vezetői is, akik úgy tesznek, mintha a ’60-as ’70-es években élnénk , pedig azóta rengeteg idő eltelt, és a világ is megváltozott” – mesélte a kezdeti időkről Schmidt Mária, majd a rendszerváltásról és a polgáriasodásról vallott gondolatok után természetesen szóba került a Terror Háza Múzeum és 1956 is.

A Terror Háza ötlete 1998-ban Szájer Józseftől származott. A 2002-es megnyitásakor, amikor az emberek meglátták egymás mellett a nyilaskeresztet és a vörös csillagot, jöttek rá, hogy miről szól valójában az üzenete.

„A Terror Háza narratívájával nem csak azt értette meg a baloldal, hogy lesz a történelemnek egy teljesen új értelmezése, hanem azt is, hogy ez olyan új nyelven és olyan érthetően látványosan fog megtörténni, ami igazi veszélyt jelent az ő monopóliumukra. Ez volt Magyarországon az első olyan nyilvános gesztus, ami megmutatta, hogy a kommunista rendszer szörnyű bűncselekményeket követett el.”

1956-ról azt vallja, hogy nem véletlen az időpont, hisz akkoriban sok minden történt világszerte: Martin Luther King beszéde, Hruscsov kongresszusi vallomása, a Szuezi válság, és ez volt az az év is, mikor a magyarok megindultak, hogy eldöntsék, kezükbe veszik a sorsukat. Nem akarták megreformálni a szocializmust, csak azt akarták, hogy az oroszok vonuljanak ki, és az ország legyen független.

„Nem volt vezető, mert akkor mindenki úgy érezte, hogy megtalálta a feladat, az ország a hősök országává vált, ki fegyvert fogott, ki a sebesülteket látta el.” A forradalmat ugyan leverték, de az akkoriban indult folyamatok ’89-ben értek véget, és akkor tanultuk meg végre, hogy mi, magyarok döntjük el, hogy mit akarunk. Így amikor nyugatról okítanak minket a szabadságról és a demokráciáról, Petőfiék és ’56 példája is mutatja, hogy ha valaki, akkor mi tudjuk mi a szabadság, és tőlünk lehet példát venni - vallja a főigazgató.

Schmidt Mária az idei ’56-os emlékévet szeretné kihozni abból a merevségből, ami szerinte jellemző a mai állami ünnepségekre, megértetni kívánja a mai fiatalokkal, hogy akik akkor hősökké váltak, nem különböztek tőlük, ugyanolyan egyszerű emberek voltak, mint ők.

„Elsősorban rájuk, akiknek talán a nevét sem tudjuk, szeretnénk emlékezni. Ők nem készültek akkor, hanem előttük volt egy helyzet, amiben helyt álltak, amire bármelyik fiatal képes lenne ma, ha szereti a hazáját. Ha ezt az üzenetet a mai fiatalok majd átérzik, akkor jó munkát végeztünk.”

forrás: www.vehir.hu

Egy polgármester nem tud elszakadni a valóságtól

Dr. Cser-Palkovics Andrással, Székesfehérvár polgármesterével beszélgetett Porga Gyula a Polgári Szalon pénteki rendezvényén.

„Székesfehérvár az otthonom, ameddig a családfámat vissza tudom vezetni az 1600-as évekig, mindenki fehérvári. Nekem mindent jelent ez a város: a családomat, a barátaimat, az iskolámat” – vallotta magáról Cser-Palkovics.

Úgy gondolja, hogy a megyei jogú városok az a nagyságrend, ami még mind családi, mind kulturális, mind sport szempontjából élhető; az ország fejlődésének záloga is ezekben a városokban rejlik. És bár vannak köztük különbségek, érdekeltérések is, ezek polgármesterei mégis jól tudnak közösen dolgozni, lobbizni.

„Mindig a humán terület érdekelt” – emlékezett vissza – „a matek meg a fizika sosem volt az erősségem szemben a magyarral meg a törivel, amiket szerettem és szívesen tanultam. A jogi pálya adta magát, az emberre hatással van az a környezet, amiben felnő” – utalt arra, hogy édesapja is jogász. – „Amikor 1998-ban végeztem Pécsen, jött egy lehetőség, hogy a Videotonnál dolgozhattam jogászként – ez azért volt nagyszerű lehetőség, mert egy nagyvállalatnál az ember nemcsak jogász, hanem egy sokkal szélesebb látásmódot sajátíthat el, mint egy szakosodott ügyvéd.”

Cser-Palkovics vallja: fontos, hogy ne rögtön a politikával kezdjen az ember, hanem legyen egy olyan szakmája, amit szeret, mert így nem lesz kiszolgáltatott az ingoványos közéletnek, lesz mihez visszatérni, ha ezt hozza az élet;

MÁSRÉSZT PEDIG FONTOS, HOGY GYAKORLATI TAPASZTALATTAL RENDELKEZZEN AZ, AKI KÖZÉLETI SZEREPLÉST VÁLLAL.

Náluk a családban a vasárnapi ebéd mellett mindig téma volt a közélet, a város, a világ dolgai, már a rendszerváltás előtt is – mondta. 1989-ben a közélet iránt érdeklődő fiatalként döntött a Fidesz mellett, egyetemi évei alatt a fehérvári szervezet munkájába is aktívan bekapcsolódott, de ez még nem volt tudatos döntést a politikai pálya mellett, inkább csak érdeklődés a közélet iránt.

Úgy gondolja, hogy a polgármesteri munka kormányzást jelent, csapatkapitányi feladatokat: nem működőképes az, ha az ember mindent egyedül próbál megoldani.

A POLGÁRMESTER SZERENCSÉJE, HOGY NEM TUD ELSZAKADNI A VALÓSÁGTÓL: NAP MINT NAP SZEMBESÜL A MUNKÁJA EREDMÉNYÉVEL, MÍG EGY PARLAMENTI KÉPVISELŐNEK NINCS MEG AZ A KÖZVETLEN VISSZACSATOLÁS,

amit egy városvezető az utcán sétálva a szembejövőktől is megkap. Több szakmai munka kellene a Parlamentbe, érzi is az országgyűlési képviselőkön, hogy nem elégíti ki őket az a szakmai munka, amit ott végeznek. Ő maga sem bánja, hogy az önkormányzat mellett döntött, már csak azért is, mert így a családjával is több időt tud tölteni.

 

forrás: www.vehir.hu